Kőris

A kőris gyűrűslikacsú, kemény lombos fafaj. A kőrisek nemzetségének mintegy 65 faja ismert, de mivel faanyagukban nincs lényegi különbség, egységesen kőrisnek hívják őket. Faipari szempontból viszont a magas kőrist (fraxinus excelsior) hasznosítjuk.

Skandináviától Spanyolországig megtalálható fafaj. Síkvidéktől a középhegységig mindenhol előfordul, általában elegyfaként. Kedveli a meleg éghajlatot, de viszonylag igénytelen, jó tűrőképességekkel. Kérge sokáig repedésmentes, szürke foltos, idős korban mély, hosszanti repedésekkel barázdált. Levelei összetettek, 7–15 fűrészelt élű levélkével páratlanul szárnyaltak.

A kőris gyűrűslikacsú kemény lombos fa. A rendszerint inhomogén szerkezetű gyűrűslikacsú fafajok körében viszonylag finom és egyenletes szövetű. Színes gesztű fafaj, de a geszt nem igazán különül el (színben) a szíjácstól. Bár színes gesztű, hajlamos az álgesztesedésre. Ilyenkor lesz „barna bélű” kőris, ami szintén értékes. Másik jellemző fahibája a hullámos rostúság, ami – különösen a furnériparban – szintén értékes és dekoratív, esztétikus; ez a „habos kőris”. A kőris bélsugarai csak sugármetszeten láthatók, apró, fénylő bélsugártükrök formájában. Edényei a korai pásztában nagy méretűek, jól láthatók, több sorban elhelyezkedve. Szép, határozott rajzolatot adnak a fának. A kőris színe fakó, sárgásfehér. Szövetszerkezete és rajzolata hasonlít a szilfáéhoz.

Nagy sűrűségű (690 kg/m³), és szilárdságú faanyag, ugyanakkor szívós és rugalmas. Szilárdsága meghaladja a tölgyekét, szilekét. Könnyen megmunkálható, gőzöléssel kiválóan hajlítható. Nehezen hasítható, rosszul szegezhető, közepesen tartós faanyag. Jól ragasztható és felületkezelhető, viszont pácolása és telítése kissé nehézkesebb. Száradáskor erősen zsugorodik, viszont (apró bélsugarai miatt) alig repedezik. Sokoldalúan felhasználható fafaj. Gyakran használja a bútoripar, furnéripar/lemezgyártás. Rugalmasságának köszönhetően pedig kifejezetten alkalmas sportszerek gyártására.